Gyűrű-köd belső rétegében egy új struktúra, a vasból készült prutot fedeztek fel, amely manapság sok csillagászati képén megjelenik, köztük a James Webb Űrteleszkóp infravörös felvételein. A prut körülbelül 500-szorosa a Plútó nap körüli pályájának, és a kutatók megállapították, hogy a vasatommassza összehasonlítható a Mars tömegével.
A Gyűrű-köd felfedezése
A Gyűrű-köd, amelyet Charles Messier francia csillagász fedezett fel 1779-ben az északi Lyra csillagképben, egy színes gázhéj, amelyet egy csillag bocsát ki, amikor befejeződik a nukleáris üzemanyagégési fázisa. A csillagunk is hasonlóan fogja kilökni külső rétegeit néhány milliárd év múlva.
Megfigyelések és felfedezések
A vasfelhőt a WHT Enhanced Area Velocity Explorer (WEAVE) nevű új műszerrel fedezték fel, amely az Isaac Newton Group 4,2 méteres William Herschel teleszkópján található. A LIFU (Large Integral Field Unit) módban működő műszer több száz optikai szálat használ, lehetővé téve, hogy a csillagászok spektrumokat készítsenek a Gyűrű-köd teljes felületéről minden optikai hullámhosszon.
Dr. Roger Wesson, a tanulmány vezető szerzője, aki az UCL és a Cardiffi Egyetem közös munkatársa, így nyilatkozott: „Bár a Gyűrű-ködöt már számos különböző távcsővel és műszerrel tanulmányozták, a WEAVE új lehetőségeket biztosított számunkra, hogy részletesebben figyeljük meg, mint korábban.“
„Az egész ködön át folyamatosan spektrumot rögzítve bármely hullámhosszon képet készíthetünk a ködről, és bármely pontján meghatározhatjuk annak kémiai összetételét.“
Wesson megemlíti, hogy a feldolgozott adatok és a képek áttekintése során egy dolog vált különösen szembetűnővé: egy ismeretlen ionizált vasatomokból álló „sáv“ a köd közepén.
Rejtélyes eredet
A kutatók számára jelenleg rejtély, hogy a „vasrúd“ hogyan keletkezett. Két lehetséges forgatókönyv létezik: a vasrúd új információkat nyújthat a köd anyacsillag általi kilökődéséről, vagy érdekesebb módon, hogy a vas egy plazmaív, amely egy elpárolgott sziklás bolygóból származik, amely a csillag korábbi tágulása során került a csillagba.
Janet Drew professzor, a tanulmány társszerzője, szintén az UCL munkatársa, így nyilatkozott: „Mindenképpen több információra van szükségünk – különösen azért, hogy vannak-e a most felfedezett vas mellett más kémiai elemek is, mert ez megmutatná, hogy milyen típusú modellt kell követnünk. Jelenleg hiányzik ez az alapvető információ.”
Jövőbeli kutatások
A kutatócsapat egy követő tanulmányon dolgozik, és tervezik, hogy a WEAVE LIFU segítségével magasabb spektrális felbontással gyűjtenek adatokat, hogy jobban megértsék a vasrúd kialakulásának mechanizmusát.
A WEAVE az elkövetkező öt évben nyolc felmérést indít, amelyek célpontjai a közeli fehér törpék és a távoli galaxisok. Drew professzor vezetésével a csillagsebességek, a csillagközi és csillagközi fizika kutatása mellett több ionizált ködöt fognak megfigyelni.
„Nagyon meglepő lenne, ha a Gyűrű-ködben talált vasrúd egyedülálló lenne” – magyarázza Dr. Wesson. „Reméljük, hogy ahogy egyre több hasonló módon keletkezett csillagködöt figyelünk meg, egyre több példát találunk erre a jelenségre, amely segít megérteni a vas eredetét.”
Scott Trager professzor, a Groningeni Egyetem WEAVE projekt kutatója hozzátette: „Ez a lenyűgöző, eddig ismeretlen struktúra felfedezése az északi féltekén az égboltot figyelők által kedvelt éjszakai égbolton a WEAVE elképesztő képességeit bizonyítja.“
