A kozmikus sebességkorlát „helyben” teljes mértékben érvényes, ami azt jelenti, hogy a közvetlen környezetünkben egyetlen rakéta sem haladhatja meg a fény sebességét. Azonban a táguló tér egy érdekes kiskaput jelent: a galaxisok közötti tér folyamatosan nyúlik, így a távoli galaxisok olyan mértékben távolodhatnak el tőlünk, mintha gyorsabbak lennének a fénynél.
Éppen ezért paradox módon, noha az univerzum kora 13,77 milliárd év, a „látható buborékunk” sugara körülbelül 45 milliárd fényév. Ez az anomália a tér folyamatos tágulásával magyarázható, amely lehetővé teszi, hogy a fény időben elérje a Földet, míg a távolodás folytatódik.
A Hubble-távolság környékén található galaxisok olyan mértékben távolodnak, hogy sebességük elérheti a fény sebességét, vagy akár meg is haladhatja azt. Mégis képesek vagyunk megfigyelni őket, hiszen a fotonjaik akkor indultak el, amikor a galaxisok közelebb voltak hozzánk.
Viszont létezik egy végső határ, amely a kozmológiai eseményhorizontot jelenti: ez most körülbelül 17 milliárd fényév távolságban helyezkedik el. Az ennél messzebb levő galaxisok által kibocsátott fény soha nem fog eljutni hozzánk. A sötét energia miatt ez a horizont körülbelül 60 milliárd fényév távolságra nő, és körülbelül 100 milliárd év múlva már csak a Lokális Csoport galaxisai lesznek láthatók.
(Forrás: Phys.org, kép: Pixabay)









